A lehetséges természetes növényzet - egy vitatott fogalom tisztázása

Egy sokszor félreértett és kritizált ökológiai fogalom tisztázása: a lehetséges természetes növényzet

Erdőn, mezőn kirándulva gyakran elfog bennünket a bizonytalanság: vajon értjük-e a minket körülvevő táj alakító folyamatait. Miért cickafark nő itt, miért nem sás? Miért a hegynek erre a naposabbik oldalára kapaszkodnak a cserszömörcék és kőrisek, és a másikon miért hársat és tölgyet találunk? Egyáltalán, megmaradna-e hársfa ezen az oldalon, ha ide ültetnénk? A válasz a lehetséges természetes növényzetben (potential natural vegetation) rejlik, melynek definícióját, értelmezését és felhasználási lehetőségeit járták nemrég körbe ökológus kutatók. A lehetséges természetes növényzet nem más, mint az a növényzet, amely egy adott helyen – ha már ott jelen van, vagy valamiképpen (pl. ökológiai restaurációval) oda kerülne – sikeresen, önfenntartó módon (aktív emberi beavatkozás nélkül) túlélne.

A lehetséges természetes növényzet nem új keletű fogalom: Reinhold Hermann Hans Tüxen (1899–1980) német botanikus már az 1950-es években megalkotta, és azóta is széles körben alkalmazzák az ökológusok, botanikusok és természetvédők. Ugyanakkor a fogalmat az elmúlt évtizedekben sokan és sokféleképpen próbálták értelmezni és használni a természeti környezet jellemzésére, de ezek az értelmezések gyakorta igen távol estek a fogalom eredeti definíciójától. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a lehetséges természetes növényzet fogalmát több szakmai bírálat érte, mely az utóbbi években oda vezetett, hogy egyes kutatók a lehetséges természetes növényzet fogalmának mellőzését javasolták.

Az Ökológiai Kutatóközpont három kutatója, Somodi Imelda, Molnár Zsolt és Bede-Fazekas Ákos most arra vállalkozott, hogy Jörg Ewald német kollégával, a freisingi tudományegyetem erdészeti karának kutatójával karöltve, tisztázzák a fogalom körüli félreértéseket. Tudományos közleményükben, mely a Plant Ecology & Diversitycímű folyóiratban jelent meg, a kutatók módszeresen haladtak. Elsőként visszanyúltak a gyökerekhez, és a már lassan régiségszámba menő, eredeti, német nyelvű publikációt vették górcső alá. Ezután feltárták, hogy a későbbi évtizedekben az eredeti fogalom értelmezése hol siklott félre, és milyen folyamatok vezettek ahhoz, hogy manapság sokan – indokolatlanul – bírálják azt. Tisztázták, hogy bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a lehetséges természetes növényzet az ember megjelenése előtti (prehumán) vegetációt jelenti, ez nincs így. Továbbá, nincs jelentősége, hogy oda tudna-e kerülni (avagy földrajzi akadályok útját állnák, vagy éppen a rendelkezésre álló idő korlátozná), és annak se, hogy valaha, akár a régmúltban, előfordult-e ott az adott növényzet. Ezeken túl gyakori félreértésre ad okot, ha nem értjük meg az ember szerepét a lehetséges természetes növényzet formálásában: az ember a környezetet megváltoztatta, és ezáltal hatást gyakorolt a lehetséges természetes növényzetre, ugyanakkor a jelenkori aktív emberi fenntartás (pl. erdőművelés, legeltetés) már nem befolyásolja azt, csupán csak az aktuális, megfigyelhető növényzetet.

Talán szokatlannak tűnhet, de a lehetséges természetes növényzet fogalma pont attól válik értékessé (és az ökológiai kutatásokban jól alkalmazhatóvá), hogy nem kell megegyezzen semelyik időpillanat aktuális, megfigyelhető növényzetével. Hiszen a lehetséges természetes növényzet egy elvonatkoztatott lehetőség, egy kiindulási modell a környezetnek a vegetáció szemén keresztüli leírására és a táj növényzeteltartó képességének jellemzésére. Ha leporoljuk és a félreértésektől megszabadítjuk a fogalmat, akkor segíthet a minket körülvevő táj megismerésében és megértésében. Olyan egyszerűnek tűnő, de annál nehezebben megválaszolható kérdésekre találjuk meg a megoldást általa, mint amiket az írásunk elején feszegettünk. A lehetséges természetes növényzet modellezésével megtudjuk, mely növényzeti típusok hol, mekkora valószínűséggel maradnának meg kiaknázva a környezet nyújtotta lehetőségeket. Ha ismerjük a lehetséges természetes növényzetet, kirándulásunkat immáron megnyugodva, értő szemlélődéssel folytathatjuk.