Dr. Aszalós Réka erdőökológus lett a Marie Claire Go Green nagykövete

Nyolc olyan magyar nőt mutattunk be a Marie Claire magazinban, akik szívükön viselik a környezet sorsát, és aktívan részt is vesznek a szemléletformálásban. A nyolc aktivista közül a weboldalunkon ti választhattátok ki, hogy ki a leginspirálóbb számotokra, és ki legyen a Marie Claire Go Green nagykövete. A legtöbb szavazatot dr. Aszalós Réka erdőökológus, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa kapta, aki a 10 millió Fa közösség ökológus szakértője is, és aki az év hátralévő részében is velünk marad, megosztja velünk tudását, történeteit, és gyakorlati tippeket is ad.

Az erdő szerelmese. Munkája során azt kutatja, milyen természetes folyamatok zajlanak az erdőkben az ember jelenléte nélkül, illetve azt, hogy hogyan lehet úgy gazdálkodni ezeken az élőhelyeken, hogy az természetvédelmi szempontból is megfelelő legyen. Réka gyerekkorától vonzódik a természethez, már hatévesen tudta, hogy ha felnő, biológus lesz, a gimnáziumban pedig az is eldőlt, hogy az erdőkkel szeretne foglalkozni egész életében.

„Ma az egyik legnagyobb probléma az, hogy az emberek többsége nem látja a természet valódi értékét, pedig meg kellene értenünk, hogy nem élhetünk erdők nélkül. Nemcsak tiszta levegőt, faanyagot adnak, de megkötik és tárolják a légkörben lévő szenet, árvízvédelmet nyújtanak, a városi embert pedig egy pótolhatatlan kinccsel ajándékozzák meg: a nyugalommal. Ennek a hatását lehet mérni az agyhullámokon és a szívritmusban is – magyarázza, majd azzal folytatja, hogy szerinte fát ültetni is fantasztikus dolog. – Mindenkinek felemelő érzés, legyen szó gyerekről vagy felnőttről, mérnökről vagy biológusról. Ráadásul járványbiztosan is megoldható.”

„Az én gyerekkoromban még nem volt ekkora fogyasztás, ez szerintem a 2000-es évek elején robbant be igazán, az elmúlt 15 évben lett ilyen eszméletlen sok műanyag is. Úgy érzem, elsősorban a túlfogyasztásra kell nemet mondani. De döbbenten látom azt is, hogy az ingázók nem szállnak át a tömegközlekedésre, amikor bejönnek a városba” – sorolja a fenntartható élet hétköznapi akadályait a kutató.

Szerinte gazdasági szinten a legfontosabb változás az lenne, ha a termékek árába be lenne építve, milyen kárt okoznak a természetben. „Ha ki tudnánk fejezni azt, hogy a műanyagtól tele lesz mikroműanyaggal a világ, akkor nem 50 fillér lenne egy nejlonzacskó, hanem 500 forint, és hirtelen nem vennénk meg. Vagy ha a kőolaj árában benne lenne az, hogy a használata hozzájárul a globális klímaváltozáshoz, ami miatt megváltozik a teljes légkörzés és a tengeráramlatok is, valamint vízhiányhoz és éhínséghez vezet, akkor olyan drága lenne, hogy nem erre alapulnának teljes iparágak” – mondja a kutató, miért kell áttérnünk egy sokkal környezettudatosabb gazdálkodásra. Különösen fájó neki látni azt, hogy vezető nagyhatalmak közül a legtöbb mennyire nem vállal felelősséget a jövőért.

Miután az átlagosnál nagyobb a rálátása a klímaváltozás hatásaira, ez gyakran nyomasztja, de úgy tapasztalja, egyre többen nyitottak a környezetvédelemre, a tudatos vásárlásra, a közösségi kezdeményezésekre, a globális gondolkodásra. Az állami szektor támogatásán kívül vannak már jócskán milliárdosok is, akik zöld megoldások fejlesztésére és segítésére áldoznak a vagyonukból. „A kérdés az, hogy ez elég lesz-e. Simán lehet, hogy nekimegyünk a falnak, de az is, hogy pont kikanyarodunk előtte. Ez csak együtt sikerülhet” – zárja a kutató.

Marie Claire