Cselekvően védi vizeinket a tudomány

A kunsági tocsogóktól a Dunáig minden vizet egységes egészként kell kezelni: felszíni vizeink állapota alapvetően befolyásolja nemcsak az ivóvíz minőségét, de egyáltalán meglétét is.

Ma már tényként kezelhetjük, hogy az emberi tevékenységek, ide értve az antropogén eredetű klímaváltozást is, a vizes élőhelyeket fenyegetik leginkább. A probléma súlyát jelzi, hogy az Európai Unió is kiemelt figyelmet fordít a vizek védelmére, Magyarország számára pedig óriási jelentőséggel bír, hogy megőrizze a felszíni vizek jelentette egyedülállóan gazdag és talán még menthető kincseit.

Víz nélkül nincs élet

A Kárpát-medence topográfiájából adódóan minden víz hazánk területén „fut össze”, és a kunsági apró tocsogóktól a másodpercenként 6500 köbméternyi vizet hömpölyögtető Dunáig egyetlen, összefüggő rendszert alkot, ami része a Pannon ökorégiónak. Ha valakiben kérdésként merülne fel, miért elsődleges fontosságú vizeink és élőviláguk egészsége, védelme, annak egyetlen logikai sort ajánlunk megfontolásra:

A felszíni vizek egészsége alapvetően befolyásolja mindannyiunk ivóvizének minőségét, sőt eleve azt, hogy van-e mit innunk.

Ez persze csak egy összefüggés, hosszan sorolhatnánk a vízi élővilág csodás sokszínűségét, sokszor egyedi jellegét, a vizek nyújtotta élményt, rekreációs vagy akár egészségügyi szolgáltatásokat.

A vizes élőhelyekre jelentkező számtalan veszéllyel szemben vette fel a kesztyűt a Szathmáry Eörs professzor vezette Ökológiai Kutatóközpont, amikor a hat évtizede működő Duna-kutató Intézet tevékenységét és kutatói csapatát jelentősen kibővítve, annak jogutódjaként létrehozta a Vízi Ökológiai Intézetet (VÖI). Mi fenyegeti hazánk vizes élőhelyeit? Hogyan segítheti fennmaradásukat a tudomány? Erről beszélgettünk Dr. Végvári Zsolt ökológussal, a VÖI igazgatójával.

A kulcs a fenntarthatóság

Az intézet fókuszában nagy folyóink mellé gyakorlatilag minden kisebb felszíni vízfolyás és víztest bekerült a holtmedrektől a szikes tavakig, lápokig. Az alapvető cél, hogy a hazai hidrobiológiai kutatásoknak legyen egy olyan intézete, amely reflektálni tud a felszíni vizeket érintő olyan problémákra, mint a globális klímaváltozás vagy az emberi terhelések.

A víz nem veszi figyelembe az államhatárokat, és vannak olyan területek is, ahol komoly nemzetközi figyelem kíséri a magyar kutatásokat. Így például nemzetközi összefogással a VÖI a Duna teljes hosszát egy egységként értelmezi, illetve a magyarországi szikes tavak az egész eurázsiai „sztyeppzónában” kiemelt téma.

Összességében a vizes élőhelyekkel kapcsolatban a fenntarthatóság jelenti a legnagyobb problémát. Tudunk-e fenntarthatóan élni, gazdálkodni a vizeinkkel, megőrizni őket ökológiai rendszerként – mondja a 24.hu-nak Végvári Zsolt.

Szárazodás és szennyezés

A kihívások listája szinte végtelen, sok talán már közhelynek tűnik a laikus számára. A vizek melegedése, a szárazodás, a kiszáradás, a folyók gyakori és extrém szélsőségek között csapongó vízhozama vagy a talajvíz szintjének csökkenése, ami már most érezhető hatással van az ivóvízellátásra.

A hőhullámok, aszályos időszakok, a klimatikus szélsőségek kiszolgáltatottá teszik a vízi életközösségeket, és mind az emberre, mind pedig a vízi élőlényekre káros folyamatokat indítanak be. A sérülékeny ökoszisztémákra könnyen rátelepszenek az inváziós fajok, amelyek az őshonos állatokat és növényeket háttérbe szorítva jelentősen átalakítják a vizek állapotát.

Fontos kérdés az úgynevezett ökotoxikológia is, amely témakör megint erősen érinti az ivóvizet – azon túl, hogy biológiai katasztrófákhoz vezet. Még mindig nem tudjuk, milyen egészségügyi hatása van a vizekben lévő mikroműanyagoknak, de utalhatunk itt a gyógyszermaradványokra, illetve mind komolyabb problémaként merülnek fel az olyan új ipari szennyezők, mint például a lítium akkumulátorok környezeti hatása is.

Aktív, cselekvő

A számos tudományterületet integráló hidrobiológiai kutatások abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem érintettek az alapkutatások és alkalmazott kutatások körül kialakult méltatlan és parttalan vitákban. Itt már az alapkutatások eredményei is azonnal a fősodorba kerülnek, megjelennek az alkalmazási oldalon, mint az 1900-as évek elején a tisztítatlan szennyvizek okozta szerves terhelés, a 60-as évektől a növekvő eutrofizáció, a nyolcvanas években pedig a savas esők.

Napjainkban már minden jelentős hidrobiológiai tudás, eredmény könnyen és gyorsan megjelenik az Európai Unió direktíváiban, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban is hasznosul, és pályázati pénzek válnak hozzáférhetővé.

Nekünk, laikusoknak a lényeg, hogy vizeink védelmében a tudomány kezdeményezővé és cselekvővé válik. A problémák feltárásán, monitorozásán túl kritériumokat, támpontokat ad, illetve regionális és lokális szinten is megoldási javaslatokkal áll elő. Az EU pedig „vevő” arra, hogy ezeket mind beépítse az uniós prioritások közé, és megjelenjenek olyan szakpolitikai előírásokban, mint a Víz Keretirányelv, az Élőhelyvédelmi Irányelv vagy a Madárvédelmi irányelv.

Bihari Dániel 24.hu