Institute of Ecology and Botany

The institute was established in 1952 as a member of the network of research institutes of the Hungarian Academy of Sciences as a Botanical Research Institute, then in 1978 with joining the Hungarian Danube Research Station it continued to operate under the name of the Research Institute of Ecology and Botany of the Hungarian Academy of Sciences. The main goal of the initially small botanical institute is to study the natural vegetation of the country. In addition to a detailed description of vegetation types and landscapes, a reconstructed map of Hungary's natural vegetation was soon completed, which placed the Hungarian vegetation in an Eurasian-scale developmental historical contexts.

A társulástani alapkutatási eredmények az erdészetben, gyepgazdálkodásban, valamint a gyomnövényekkel szembeni védekezésben hasznosultak. A Nemzeti Botanikus Kert nemcsak otthont adott a kutatóintézetnek, hanem vezetői és szakemberei maguk is részt vettek a kutatómunkában. A gyűjtemény fejlesztéséhez szükséges gyűjtőutakon és a tudományos munkán kívül nemzetközi szinten is kiemelkedő növényföldrajzi, növényrendszertani és ökológiai eredményeket értek el – mint például a kubai flóra taxonómiai feltárása, Afrika lombosmoháinak katalógusa, a mohaerdők vízforgalmának tisztázása. Az intézetben azóta az edényes növényfajok mellett mohák és zuzmók taxonómiáját, elterjedését, ökológiáját és bioindikációs szerepét is sikeresen kutatják.

A 60-as évek második felétől, a Nemzetközi Biológiai Programba bekapcsolódva, produkcióbiológiai kutatások kezdődtek. Az ambiciózus nemzetközi program a bioszféra szintű anyag és energiaforgalom megismerésére irányult, és fontos szerepe volt a dinamikus szemléletű kísérletes ökológiai kutatások hazai megindulásában. Az intézetben a program keretében szikes és homokterületeken kezdődtek vizsgálatok. Az állomány léptékű működés kutatása megkívánta a növénytani, az állattani, a talajtani és a klimatológiai kutatások összekap- csolását, valamint újabb résztémák kialakulását, differenciálódását, módszertani fejlesztéseket és a terepi körülmények között végzett megfigyelések és kísérletek egységét. Ekkor alakul a gyógynövények hatóanyag-kémiáját és ökológiáját kutató részleg is.

A 70-es években kezdődő, nemzetközi vonatkozásban is úttörő, kvantitatív ökológiai, populációbiológiai, ökofiziológiai és vegetációdinamikai kutatások a következő 25 évben kiemelkedő eredményekkel dicsekedhettek. Ezek közül a legfontosabbak az állomány szintű ökofiziológiai működés szabályozottságára, a természetes társulások leromlásának és regenerációjának populációs mechanizmusaira és a közel egyensúlyi társulások ökológiai niche-relációjának feltárására vonatkozó eredmények.

A továbbra is viszonylag kis méretű intézet folyamatosan bővülő feladatai és tematikai sokszínűvé válása megkövetelte, hogy a kutatók egyszerre többféle szakterületen is jártasak legyenek, sokféle módon kooperáljanak. A vácrátóti intézet családias légköre megteremtette az egymást segítő együttműködés hagyományát, ami különösen a 90-es évek gazdasági válsága idején, a túlélésért folytatott küzdelem során lett fontos. Mindez a kutatások jellegét, szemléletét is befolyásolta. A terepi kísérletes kutatások tervezésénél a kutatók táji, tájtörténeti ismeretei jelentettek előnyt. A nagy léptékű felmérések során pedig felhasználhatóak voltak a fajok, társulások interakcióira, működésére vonatkozó tapasztalatok.

A 90-es évektől kezdődően az intézet meghatározó szerepet vállalt a hazai növényzeti örökség felmérésében, az élőhelyek osztályozásának korszerűsítésében, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer kialakításában, Magyarország földrajzi kistájai növényzetének leírásában és az inváziós fajokra vonatkozó ismeretek összefoglalásában. Később a spektrum tovább bővült tájtörténeti kutatásokkal, az erdőrezervátumok kutatásával, a természetvédelmi célú erdő- és gyepkezelések és a kapcsolódó hatásmonitorozások kidolgozásával. Az eredetileg természetvédelmi vagy környezetvédelmi célú alkalmazott kutatások számos invenciót hívtak életre (például a dinamikus szemléletű élőhely-térképezés módszertanát vagy a növényzeti alapú természetitőke-indexet). Ennek nyomán az intézet kutatói számos európai és hazai természetvédelmi projektben töltenek be kulcsszerepet és kapnak meghívást kapcsolódó nemzetközi szervezetekbe.

A terepi kísérletes kutatásoknak a nemzetközi hosszú távú ökológiai kutatási hálózatba (ILTER) való bekapcsolódás adott új lendületet az 1990-es évek közepén. A KISKUN LTER 1995-ben alakult a Magyar Hosszútávú Ökológiai Kutatási Hálózattal együtt. (Az LTER a Long-Term Ecological Research rövidítése.) Az észak-amerikai mintára alakult projekt lehetővé tette, hogy a hierachikusan szerveződő ökoszisztémákat többféle léptékben, rendre az adott részfolyamat természetes léptékében lehessen tanulmányozni. A projekt egyik jellegzetessége, hogy a Kiskunság területén ún. táji ablakokban az emberi tájhasználat sajátságait és hatásait is figyelembe véve tanulmányozzák az ökológiai rendszerek viselkedését. A javuló kutatási feltételek lehetővé tették, hogy az intézet nemzetközi klímamanipulációs terepkísérletekbe is részt vegyen. A projekthez kapcsolódóan restaurációs ökológiai kutatások is kezdődtek szintén nemzetközi együttműködéssel. Az LTER kutatások többféle (populáció-, társulásállományi és táji) szerveződési szinten és több diszciplína, illetve kutatóintézet (a növényökológia mellett mikrobiológia, állatökológia, talajtan és klimatológia) összefogásában folytak a század első évtizedében.

2012-től az Ökológiai Kutatóközpont megalakulásával ez a sokoldalúság intézményesült. Újabb pályázati lehetőségek nyílnak meg, bővül az intézet létszáma, nemzetközi kapcsolatrendszere, és ezzel a kutatások köre, módszertani háttere is. Több újabb világszínvonalú terepi kísérleti kutatóállomás létesül. A diverzitás mellett az ökológiai funkciók és szolgáltatások kerülnek a kutatások fókuszába.

A Nemzeti Botanikus Kert

A Vácrátóton, a Sződ-Rákos-patak két partján fekvő Nemzeti Botanikus Kert (NBK) története a XVIII. század második felére nyúlik vissza. A kertről az első említés 1827-ből, a Géczy család 1846-ig tartó földbirtokosságának idejéből származik: valószínűleg egy egyszerű, középnemesi angolkert lehetett itt a XIX. század elején. Az 1842-es katonai térképen már jól látható a kert a kacskaringós útrendszerrel, a tóval és a tisztásokkal, nagyjából a mai kert méretének megfelelően.

Többszöri tulajdonosváltást követően 1871-ben Vigyázó Sándor vásárolta meg a vácrátóti birtokot. A nagyműveltségű gróf, nem sajnálva a költségeket, a kor divatjának megfelelően szentimentális tájképi stílusban alakíttatta át a kertet. Ennek stíluselemeit (tagolt felszín, tórendszer, mesterséges vízesés, tágas tisztások, nagy nyiladékok szélükön különleges színű vagy alakú fákkal stb.) és a kerti építményeket (vízimalom, műrom, sziklaalagút) mindmáig láthatjuk. A XIX. század végére Vigyázó gróf már a növények tekintetében is rendkívül változatos gyűjteményes (dendrológiai) kertet hozott létre. Ez a gazdag élő gyűjtemény szolgáltatta a mai botanikus kert alapját.

Vigyázó Sándor 1921-ben elhunyt. Végrendeletében roppant vagyonát (20 millió aranypengő!) – könyvtárát, értékes műtárgygyűjteményét, kastélyait, városi palotáit, sok ezer kataszteri hold földjét – a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. A fia, Vigyázó Ferenc fia halála (1928) után életbe lépett testamentumot oldalági örökösök megtámadták. A hosszú pereskedés után polgári kézbe került kert komoly károsodásokat szenvedett. Az új tulajdonosok felszámolták az üvegházakat, lebontották a 28 szobás, emeletes kastélyt, helyette felépítették a ma is látható udvarházat, és kivágatták a kert jó részét is. A II. világháború alatt és után tovább pusztult a kert, végül a többszöri gazdacserét követően megvalósult az örökhagyók szándéka: az ingatlan az MTA birtokába került. Itt alakult meg a MTA Botanikai Kutatóintézete 1952. január 1-jén.

A modern botanikus kert kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett az intézet hajdani igazgatóhelyettese, Ujvárosi Miklós (1912–1981) professzor. A kert fejlesztésének fő szempontja az volt, hogy az új gyűjteménycsoportok összeállításakor is megőrizzék annak régi formáját. A múlt században készült kertterv felhasználásával helyreállították az eredeti úthálózatot, megtisztították a területet, kitisztították az eliszaposodott tavakat, patakmedret, új műtárgyak, fahidak épültek. A pusztuló növényzet pótlására nagyarányú növényszaporításba kezdtek, és kialakult a négy klasszikus gyűjteményi egység. Nagy ráfordítással és kemény munkával sikerült a kertet olyan állapotba hozni, hogy az 1961-ben hivatalosan is megnyithatta kapuit a nagyközönség előtt.

A tudományos növénygyűjtemények folyamatos fejlesztésével az 1970-es évek végére a NBK Magyarország messze a leggazdagabb (13 ezer faj és változat) és legjobban fenntartott intézménye lett. Az elmúlt évtizedekben új nagyfelületű pozsgás- és kaktuszház, illetve trópusi üvegház épült, és renoválták a tájképi kerti építményeket is. A magas színvonalú környezeti nevelést a Berkenyeház és a Karbonház, valamint a tanterem, az ismertetőtáblák, tematikus tanösvények és számos kiadvány szolgálják. A fenntarthatóságot szem előtt tartva, saját termálkút révén, geotermikus energia szolgáltatja a fűtést. A korszerűsített öntözőrendszert a Sződ-Rákos-patak táplálja.

A botanikus kert az 1950-es évektől országos természetvédelmi terület, és mint történeti kert országos műemléki védettséget is élvez. 2016-ban elnyerte a Magyar Örökség Díjat.