Profil

1) A morál evolúciós gyökerei
Az emberi morál emberek közötti kölcsönhatásokra vonatkozó viselkedési norma. Minden viselkedés, ami a hatással van a kölcsönható egyedek fitneszére, evolúciós vizsgálatok tárgya lehet. Azaz a morális szabályok modellezési szempontból egy egyszerűbb biológiai viselkedéssé egyszerűsíthetők. Például az 5-dik parancsolat (Tisztelt szüleidet!) magában foglalja, hogy idős, már nem szaporodóképes szüleinkről gondoskodjunk. Én az evolúciós játékelmélet eszköztárával vizsgálom, hogy a morális törvények alapjait képező biológiai viselkedések milyen feltételek teljesülése esetén lehetnek evolúciósan stabilisak.

2) Reaktív játékosok
A Nash féle egyensúlyi megoldásfogalom legjobban elterjed megfogalmazása kevert stratégiák fogalmára épül. Ezen fogalom továbbfejlesztése a Manyard Smith féle formális evolúciós stabilitási megoldási fogalom is, így ez is kevert stratégiákra vonatkozik. A kérdés az, ha nem csak kevert stratégiákat tekintünk, akkor a mire vezet Maynard Smith és Price féle szóbeli evolúciós stabilitási megoldási koncepció.

3) Időkényszerek a játékelméletben.
Az evolúciós játékelmélet matematikai szempontból expliciten nem veszi figyelembe a kölcsönhatások időkényszereit. Az evolúciós mátrix játékokat általánosítottuk ebbe az irányba, azaz minden kölcsönhatásnak két következménye van: egy fitneszt növelő kifizetés és a várakozási idő, amely alatt a játékos nem hathat kölcsön. Ez az irány fontos lehet a kleptoparazitizmus és a territoriális viselkedés modellezésében.

4) Kannibalizmus, keresőkép
A biológiai védekezés során fontos kérdés, hogy az ágens faj kannibál-e. Egyrészről, kis kártevő egyedszám esetén, a kannibalizmus segítheti az ágens populáció fennmaradását az üvegházakban. Másrészről, a kannibalizmus, lelassíthatja az ágens populáció növekedését, így csökkentheti az ágens hatékonyságát, ha a kártevő egyedszám gyorsan nő. A feladatot árnyalja, hogy az ágens optimális táplálék kereső, sőt keresőképet is használ.

5) Matematikai rendszerelmélet alkalmazása populáció biológiában
A fenntartható halászat és a biológiai védekezés során fontos kérdés, hogy az emberi kezelések mikor nem teszik tönkre a tengeri ökoszisztémát, illetve mikor tartják egy gazdaságilag elfogadható szint alatt a kártevők egyedszámát.